csakugyjön

Nos.Hazajöttem.És nem volt életem legszörnyűbb tábora....nagyon is jó volt...
És holnap...Hát igen holnap szülinapom van....Várom....Nem tudom miért...Csak ugy érzem történni fog valami.Csak nem tudom mi:D....De nagyon meleg van....Írni sincs kedvem...És már túl sok pontpontpont-ot használokXD

2007.07.09
Hát igen...kell egy ilyenis ugyebár:)Csak hogy tudjátok mi a helyzet házam táján....
Na szóval nemsokára elutazok hogy 6 napig majdnem hogy teljes nyugalomba vonuljak és átmenjek alfába ahogy mondani szoktam.Bár ha azt nézzük hogy ezen műveletek alatt minden nap kb. 6 órát fogok edzeni,kissé röhejes.Tehát nem lesz se nyugalom,se alfa.Kár, pedig jó lett volna....Ehelyett életem talán legszörnyűbb edzőtáborát fogom átélni!Az elsőt drága barátném nélkül...Na, de talán ezen sikerül túl lépni az első sokk után...
2.sokk:nem mentünk VOLT-ra.JJJJÁÁÁÁÁÁJJJJJJJJ------------->NUKU prodigy,amibe majdnem beleroskadt a kis szivecském......na de ezt is túléljük!
3.sokk:annyira unatkoztam valamelyik nap,hogy CHATeltem.....ÚRISTEN!Ez tőlem nem megszokott.De ami még sokkolóbb!->
4.sokk:megismertem egy Pécsi gyereket és nem perverz nem szemét bunkó és ha jól tudom nem is tömeggyilkos!Hanem egy irtó jófej gyerek és ritka jókat dumálok vele azóta is!Hát az élet ugyebár tele van meglepetésekkel:)

2007.07.13
Na elmondhatom ezt is túléltem:)....3 napig küzdöttem a túlélésért nagyszüleimnél.Ennyire még soha nem volt kemény dolog:)Nagyanyám most sokkal többször és intenzívebben hangsúlyozta milyen rossz természetem van,mennyire nem lehet kezelni,stb.....de a végén hozzáteszi:"De azért nagyon szeretünk!"....Hát nem édes?
De mindig ráhagyom...Másképpen nem lehet!Rá kellett jönnöm az évek során,hogy nagyival nem lehet veszekedni,őt ugyanis még senkinek sem sikerült meggyőznie a másik igazáról....Talán egyszer majd épp nekem sikerül.DE még nem vagyok elég erős hozzá!
Ugyhogy most újra édes környezetemben tengetem napjaim.Ma jön haza drága barátnőm 'Mucsaröcsögéről'...Elé megyek a keletihez...Mert jófej vagyok:P....pedig nem jár a metro-(KÖSZI BKV!IMÁDUNK)-....meglepem egy kis big mekkkel:D.....Imádja a hasátXD......és én is:D     <3

Vot egyszer egy lány és egy fiú....na jó persze mint minden történetben.Csak sajnos az ő történetük már véget ért.Szerencsétlenül ráadásul.Nem volt óriási búcsúzás a hosszú együtt töltött évek után és miután már született 3 gyerekük és 4 unokájuk.Nem volt semmi sírás az utolsó éjszajkájukon.Még csak pár hónapja voltak együtt és hirtelen ért véget.Jake az anyósülésen ült,mikor Faye-el első olyan kocsikázásukra indultak ahol Fay vezetett.Csak nem rég kapta meg a jogosítványt.Jake szerint így is túl hamar mert szerinte a nők pocsékul vezetnek.ezt nem is halogatta elmondani szinte minden nap mikor elvitte az oktatásokra.De Fay imádta hogy megkapja a jogsit.Alig várta és amint lehetősége engedte gyakorolt édesapja régi Fordján.Június 4.-én kapta mega jogosítványt és rögtön el is rángatta Jake-et hogy autókázzanak egyet.Jake nem akart túl nagy utat tenni.Fáradt is volt és igazság szerint még nem nagyon bízott Fay gyakorlatában.
-Kicsim menjünk haza.Nagyon fáradt vagyok.Csinálok neked egy forró fürdőt.-Csalfán belecsókolt a nyakába de Fay nem tudott ilyen dolgokkal foglalkozni.Túlságosan elfoglalta hogy száguldozhasson.
-Jajj hagyj már.Csak kibírod még egy kicsit!Vagy kiraklak és hazasétálhatsz.-kuncogott Fay.Nem volt hajlandó még hazamenni.-Csak most kezdődik a nap.
Éppen egy piros lámpánál álltak meg ami a sztráda felé ment.
-Kicsim érted mindent.Csak ígérd meg hogy hamar hazaviszel.
-Persze,persze-Nevetett és finoman megcsókolta Jake-et.
A lámpa zöldre váltott.Fay lassan elindult,de akkor hirtelen beleszaladt egy részeg sofőr beleszaladt az ütött-kopott Ford-ba.
A Ford óriásit repült a levegőben,majd a szalagkorlátnak csapódott.A mögöttük haladó kocsik hirtelen lefékeztek és hosszan dudltak.Aztán hirtelen minden elhallgatott.Óriási csend támadt,de csak Jake számára.A sztrádán óriási volt a felfordulás.Sokan sikították és ordították hogy hívjanak mentőt.Egy magas fekete hajú férfi Tom ért oda elsőnek a kocsijukhoz.Az egész balesetet látta és kevés esélyét látta hogy bárki is túlélte,de minden tőle telhetőt meg akart tenni.Odarohant  és minden erejével próbálta feltépni az ajtókat,de a kocsi annyira összetört az anyósülés felén hogy csak Fay oldalán tudta kinyitni.Lassan kihúzta a lányt és letette a földre.Addigra odaért a felesége Marjorie is,aki addig a mentőket hívta.
-Tom a mentők mindjárt ideérnek!Hogy vannak?-Marjorie odarohant a kocsihoz és megnézte Jake-et.Próbálta szólogatni,de világos volt,hogy Jake semmit sem hall.
-Alig van pulzusa!-Ordította Marjorie-nek.Tom háziorvos volt egy South Field nevű kisvárosban,így Fay-nek szerencséje volt.-Nincs eszméleténél.Lélegeztetni kell!-Tom szakszerűen próbált a fiatal lányba újra életet lehelni,amikor a lány hirtelen megszorította Tom kezét.Fájdalmasan felnyögött.
-Jó reggelt.-mosolgott Tom.-Tom Andrews vagyok.Ne próbáljon meg beszélni.Baleset érte.Hamarosan itt vannak a mentők és kórházba szállítják.A lány fájdalmasan vette tudomásul mi történt és akkor hirtelen eszébe jutott,hogy Jake-nek is biztosan baja esett.
-Jake!-Nyögte hallkan Fay,nehezére esett minden lélegzetvétel.
-Így hívják az urat az anyósülésen?A feleségem ott van vele.Mindent megteszünk magukért.
Fay el sem tudta képzelni milyen súlyos volt az ütközés és egyáltalán,azelött azt sem tudta elképzelni hogy velük ilyen történhet.
Próbált beszélni a férfival,de már ahoz sem érzett magában energiát,hogy a szemét kinyissa.Már csak a kórházban ébredt fel.
Mikor felébredt iszonyatosan fájt a feje.Nem is csoda,hiszem napok óta gyógyszerekkel tömték és a baleset óta egyfolytába naludt.Lassan kinyitotta a szemét.Az édesanyja ült az ágy mellett a széken,egy nővér pedig éppen a másik oldalán lévő gépeket kapcsolgatta.
-Anyu...-nyögte hallkan.-Anyu...mi történt?
-Kicsim ne erőlködj!Késöbb mindent megebszélünk.